2012. április 2., hétfő

TWSBI 540 Diamond

Mivel amikor dolgozom, kereskedő vagyok, s részben tollak eladásából próbálok megélni, nincs könnyű dolgom, amikor a mostani témáról kell írnom.
Miért? Hiszen bárhová tévedünk az interneten, ahol tollak minőségéről cserélnek eszmét, erről a tollról eddig szinte kivétel nélkül csak pozitívan írnak. Egyik kedvenc vásárlóm hívta fel rá igazán a figyelmemet arra, hogy ezt a tollat be kell hozni. Mára már tudom, jól tettem, hogy hallgattam rá! Ha igaz, jövő héten meglátogatom egyik kedvenc firenzei tollas kollégámat. Ma megnéztem a honlapját, s mit látok? Nála is a címlapon szerepel ez a töltőtoll, mint „funkcionális, esztétikus, s nem utolsó sorban egy nagyon versenyképes árú termék!”

De pozitívan ír róla például a Penciclopedia is. Kiemeli, hogy egy dugattyús toll esetében a 60 Euro körüli ár nagyon versenyképes. Egy hasonló minőségű aranyhegyű toll esetében legalább háromszor annyi pénzt kell kiadnunk. A véleménye továbbá az, hogy bár a toll nem valami nagyon különleges, innovatív formával tűnik fel (bár elődje az 530-as modell korábban design nagydíjat kapott), de a toll maga kifogástalan minőségű. Kiemeli még az esztétikus látványt, amit az átlátszó test kimódolt, érdekes metszése ad, miáltal a tollat a kezünkben forgatva sokszor görbületi vonalakat látunk. Nyilván innen ered a toll elnevezése is, hogy „gyémánt”.
A toll anélkül, hogy bonyolult lenne, kifogástalanul működik és ír. A leírásban szokásukhoz híven pontozzák is a tollat: a megjelenésre 8 (érdekes, fazettált test), az írásra 9 (kényelmes, sima), töltési módra 9 (kiemelik a nagy befogadóképességet), ár-minőség arányra 10 pontot adtak.

De folytathatnánk a sort az amerikai (pendemonium, nibs) és egyéb honlapokkal is.

De hozzám mégis az ötletet felvető kedves vevőm véleménye számít a legjobban, aki igen jó tapasztalatokról számolt be! Az elvárásait is túlszárnyalta, főleg a toll tökéletes kiegyensúlyozottsága, „gyors és lendületes íráshoz tökéletes”. (Ez egy töltőtoll esetében bizony nem elhanyagolható vélemény!)

Tehát ennél többet magam sem tudnék hozzá tenni. A tollat próbáltam, használom most is. Azt nem állítom, hogy a legjobb toll, amivel valaha is találkoztam, de ennek a tollnak az esetében ugyanazt a kérdést kell feltennem, mit az új francia-román terepjáró esetében: No, de ennyiért….? Persze hogy kell!

Tényleg jó a toll. Annak ellenére tehát, hogy acél hegyű, nagyon jól, könnyedén ír, nem beszélve akkor, ha egy jó (pl. japán) papíron használjuk. Ilyenkor szinte siklik!!

Nálam az esztétika is meggyőző. Az átlátszó testbe töltött színes tinta igen szép látvány lehet. A reklámok is úgy néznek ki általában, hogy egymás mellett több toll van, mindegyikbe más színű tinta töltve. Így szép. (Persze ezt azok a kereskedő társaim nem értik, akik csak kék –maximum még fekete- színű tinta eladására szorítkoznak!)
 Kapható színezett akril testtel is. Ebben az esetben talán a szürke a legvisszafogottabb.
Sokan nem szeretik, ha a toll feltöltésekor a hegy tintás lesz. Ez elkerülhetetlen, a tintahasználat velejárója. Vagy mégsem? Ugyanis eddig elfelejtettem mondani, hogy a toll hegye nagyon egyszerűen cserélhető, csak le kell csavarni a testről, s egy másik vastagságú hegy tehető rá.
Ha ezt a hegyet lecsavarjuk, akkor a tollat feltölthetjük úgy is, hogy a hegy nem „lát” tintát.
Ezt úgy tehetjük meg, hogy a tintásüveg tetejét lecsavarjuk, s így szívjuk fel vele a tintát.

Ha a teljes kupakot csavarjuk le, akkor egy védőtokba nyomhatjuk bele a tollat. 

Visszatérve a könnyen cserélhető hegyre: EF-től B-ig kapható, illetve 1,1 és 1,5mm vágott is.
A toll hossza zárt állapotban 142mm, átmérője 14,9mm, súly 25,8g.

Apropo Penciclopedia! Jó lenne, ha valaki nálunk is felvállalna egy ilyet. Mármint azt, hogy a forgalmazók kölcsönadnak egy-egy tollat egy ilyen független bloggernek, aki véleményt ír a termékekről. Így képet kaphatnának a vevők a vásárlók szemszögéből is.   

2012. február 29., szerda

Köszönjük Nagahara úr! - Thank you Mr. Nagahara!

Noboyoshi Nagahara úr, a Sailor cég tollmestere, a "Tolldoktor", 60 év értékes szolgálat után nyugdíjba vonul! Az ő neve legenda a töltőtollgyártás területén. Neve leginkább a speciális tollhegyek saját kezűleg történő előállításával forr össze, melyeket legfőképpen a Sailor zászlóshajóihoz (King of Pen, King Professional Gear, Maki-e, stb.) gyártott.


Több saját, egyedi ötlet is fűződik a nevéhez, mint például a blogomon fent jelenleg is látható három rétegű, un. King Eagle hegy. De azokra a darabokra amit ő gyártott, a neve volt a garancia. Az „N” jelölés csak az ő általa gyártott hegyek jelölésében jelenhetett meg. Munkáját fia veszi át.


Búcsúzóul most megrendelésre még legyárt néhány bambusz testű tollat/tollhegyet, az un. Susutake-t.
Oldalán egy kis arany lapocska található, ahol saját kezű aláírása van. Nyugdíjba vonulása után már csak e nélkül lehet hozzájutni a tollakhoz.
A tollszemen is az ö aláírása szerepel:
2012 márciusában utoljára......

2012. február 23., csütörtök

Nobile ITALIA

Szép dolog, amit mostanában (mindig) a Mazzuoli csinál, nevezetesen hogy termékeit egy híresebb hazájafia emlékére, vagy egy híresebb hazai terméktől motiválva tervezi, alkotja meg. Főképpen sportemberekről, vagy sport teljesítményről van ilyenkor szó. Ilyen ez a legújabb termék is, a Nobile Italia toll is.
A Nobile itt Umberto Nobile, egy olasz katonatiszt, aki nem csak egy egyszerű katona volt, hanem repülőgépeket tervezett és expedíciókban vett részt. Kétszer járt az Északi-sarkon, először 1926-ban Amudsen társaságában, másodszor 1928-ban egy olasz expedíció keretében, az ITALIA nevű léghajóval. Szóval így jön ki a „Nobile” és az „ITALIA”.
Ez a léghajó sajnos szerencsétlenül járt, belezuhant a jeges tengerbe. Az utasok szerencsére túlélték, 48 sátorban töltött nap után találtak rájuk.

A toll megtervezésében az ITALIA léghajó formája ihlette Mazzuolit. Amikor még csak a neten kapta róla információt, nagyobbnak képzeltem a tollat. Amikor megkaptam a mintát, jobban éreztem magam, mert egyáltalán nem zavaró a mérete. Pont jó nekem.
Szép kivitelű „szerkezet”. A léghajó forma telitalálat! Mindkét oldalába bele van gravírozva az ITALIA név, pont úgy, ahogy a korabeli léghajóra volt festve.
A toll jól fekszik a kézben. A fém test ellenére nem nehéz, jó anyagokból készült. Természetesen Parker típusú betéttel működik. A tollhoz jár még 3 különböző színű tollbetét, valamint egy 0,7 mm-es ceruzaszerkezet, amelyet a golyóstoll betét helyére kell betenni s így válthatunk egyszerű ceruza használatra.
Két féle kivitelben készül: matt és fényes.
Teljesen új termék, tehát olvasóim szinte elsők között értesülhettek a piaci bevezetésről.

2012. február 22., szerda

Eldobható töltőtoll - Disposable fountain pen!

De kinek kell egyáltalán ilyen?
Talán épp tavaly került piacra ez a teljesen egyszerű, eldobható ink-bar nevezetű töltőtoll a japán Sailor gyárából. Egy normál méretű, teljesen egyszerű kivitelű tollról van szó.
A megnevezése arra utal, hogy a tartalma mindenképpen több, mint egy normál patroné (talán 3-4 patronnyi lehet benne), az egész testet a tinta foglalja el, de az újratölthetőségről szó sincs. Vékony F-es acél heggyel rendelkezik, s meglepően jó ír. Különféle színben lehet kapni.

Még arra is gondoltak, hogy legyen egy kis ablaka, hogy a tinta mennyiség végénél már tisztában legyünk azzal, hogy nincs sok hátra a színes folyadékból. Japánban 180 Yen az ára, ami viszont olcsóbb, mintha a patronokat vennénk meg külön. Ehhez pedig még egy komplett tollat kapunk.
De tényleg, kinek jó ez? Az eldobható termék mindenképpen terheli, szennyezi a környezetet. Akkor nem jó.

Viszont kényelmes, mert nem kell újra töltögetni a tollat. Így valaki kipróbálhat több színt is, s mentesül a pancsolástól. Vagy olyan lehet ez, mint az eldobható telefon, hallottam hogy már ilyen is lesz. Ha valakinek csak egy rövid időre kell tollat használnia, akkor minek vegyen egy drágábbat, ha van eldobható is olcsóbban? (Lehet, hogy valaki egész életében csak egyszer ír alá (pl. az esküvőjén), s arra az alkalomra vesz egy eldobható tollat.) Persze ezek csak az én szerény, gyenge viccnek sem jó találgatásaim. Egy biztos, hogy hazájában sokat fognak belőle eladni így is. Kár az ellenkezéssel. Talán nem pont ez a termék az amely súlyosan károsítja környezetünket, hiszen használatával legalább valami pozitívat hajtottak végre az emberek: írtak.
Mindenesetre itt jön be újra, hogy mennyire jó toll a Platinum Preppy!
Árban és minőségben verhetetlen! Ennek az Ink-bar-nak semmi esetre sem jósolható nemzetközi siker, főleg, ha az említett japán 180 yenes (ma ez 485 Ft + áfa az egyes országok szerint) ár helyett 6,30 US dolláros áron forgalmazzák, ahogy ezt láttam a neten. Ma ez az ár pedig 1425 Ft!

2012. február 17., péntek

Matricát vettem, kész kabaré!

Igaz, hogy ez egy Tollblog, s elhatározásom alapján itt a tollakkal kapcsolatos dolgokról kell, hogy írjak, de úgy érzem, vannak olyan események, melyeket nem tudok magamban tartani. Világgá kell kürtölnöm, így esetleg más is okulhat a történeteimből.
Ugye, megbocsátják nekem ezeket a kiruccanásokat?
Köszönöm.

Ilyen volt mostanában ez az Aka Zrt-s történet. Én minden évben náluk veszem az autópálya matricát. Biztos, ami biztos, itt bízhatóan dokumentálva van a vásárlásom. Itt viszont beleveszek egy tavalyi történetet is, hogy egyből három legyen, így kerekebb.

Szóval (ez még tavaly történt) amikor beléptem a helyiségbe, hangos veszekedésszerű eseménybe csöppentem. Ami kiderült: panaszkodni ment egy vásárló. „Értsék meg! A …* tonnás, óriáskerekű traktorom egy trélerre volt feltéve! Úgy vitték! Nem is képes autópályán haladni, de még műúton sem! Erre kiküldik a büntetést, hogy nem vásároltunk rá matricát??” A válasz egyértelmű volt s könyörtelen: ha valaki tréleren szállít egy másik járművet, akkor annak a rendszámát le kell takarni, máskülönben a rendszer azt is lefényképezi, s küldi a büntetést.
Mondanom sem, rendesen kiakadt a kuncsaft.
(* Nem emlékszem a súlyra. Csak a hitelesség kedvéért.)

De a mostani történeteket sem az ésszerűség jellemzi.
Ketten voltak előttem, mindketten „komplikált” ügyben. Az első egy szlovákiai ügyfél volt, aki már vásárolt idén egy éves matricát, de időközben más lett a teherautó rendszáma. Azt mondta, hogy mielőtt idejött, megérdeklődte a központban, hogy lehet-e rendszámcserét kérni a matricára? Ott azt mondták, hogy lehet, csak annak díja van. Rendben, most itt vagyok, mondta. Ügyfélszolgálatos: Valóban, díja van, 1470 Ft (?). Akkor kérem az előző és a mostani forgalmit!
-No.., de… az előző természetesen nincs itt, mivel azt le kellett adni!
-Ja, ezt nem mondták a központban? Akkor hogyan állapítsam meg, hogy valósak-e az adatok?
-Biztos, hogy nem lehet semmit sem tenni?
-Hát nem!
-Jó, akkor kérek egy újabb éves matricát erre a rendszámra is.

A véleményem: ha egyszer jó az ügyfélnek, hogy az előzőleg kifizetett éves díját átírassa egy másik rendszámra, ráadásul ezt nem is ingyen teszik, akkor mi a probléma???? Mit akar az ügyfélpultos ezen ellenőrizni? S egyáltalán milyen jogon?
Én persze jó magyarként tudom a választ! Nehogy visszaéljen vele a vásárló! De kérdem akkor: hogy élhetne vele vissza????? Egyébként is látnak mindent a számítógépben! S ha a hülye vevőnek arra lenne kedve, hogy hetente átírassa a matricáját egy másik rendszámra, mindezt pénzért, s mindezért el kell mennie az ügyfélszolgálatra, akkor is mi a probléma???? Hogy lehet ezzel visszaélni?

A harmadik eset, az előttem sorra kerülő úr korábban több matricát vásárolt egy cég részére, de….
sajnos az egyik rendszám el lett rontva. Van ilyen. Vajon ki lehet javítani?
Természetesen, 1470 Ft karakterenként!

Hm…
Karakterdíj. Ez igen! Egyébként biztos, hogy a vevő tévedett? Igaz, hogy ellenőrizni kell átvétel előtt, de mint ő is mondta, több matricát vásárolt, nem magának. Lehet, hogy nem vett észre egy hibát, de hát a hibát szerintem maga az eladó vétette, amit nem vett észre a vevő. Akkor kinek is kellene fizetni?
Ezen is lehetne elmélkedni, de nekem legjobban ez a „karakterdíj” tetszik.

Egyik vevőm írt nemrég, hogy eltévesztette a színt a tinta rendelésnél! Kicserélnénk?
Igaz, hogy tintát elvből nem cserélünk, de ha bevezetnénk ilyenkor a karakterdíjat! Az lenne ám a finom dolog! Csak mi után határoznánk meg? Hány betűből áll a termék neve? Vagy hány karaktert kell újra gépelni egy sztornó számla miatt! Ez sem rossz.
Hát igen, valakinek mindent szabad, s még örülhetünk is, hogy igénybe vehettük a „szolgáltatásukat”.

2012. február 9., csütörtök

Ebben a cudar hidegben kinek fog a tolla?

Nekem igen!
De akár így is feltehettem volna a kérdést az éppen most átélt tapasztalatból: Ebben a cudar hidegben, amikor még az internet is akadozik, kinek fog a tolla?
Amikor ugyanis elmondom a reménybeli vevőnek  azon tulajdonságát, hogy a túlnyomással feltöltött betéttel ellátott a Fisher Space Pen tollakat olyan extrém körülmények között is lehet használni, mint pl. a súlytalanságban, rendkívüli hidegben és nyári forróságban, felfelé tartva, zsíros felületen, sőt a víz alatt is, a legtöbben csak legyintenek rá és azt mondják: Á, mi úgysem megyünk a holdra!
Igen ám, de mínusz 20 fok az már könnyen lehet. Elég, ha csak most kidugjuk az orrunkat a lakásból, s könnyen meggyőződhetünk erről. A szerencsések persze otthon maradnak, sokan pedig valóban nem használnak írószert ilyen hidegben. Nekem viszont kell! Például, amikor a menetlevelet kell megírnom. (S hány hasonló ilyen sorstársam van ma?) Reggel az indításkor a kocsi a lehető leghidegebb. Még a kezem is odafagy a volánhoz. Viszont a tollam siklik a papíron!
Igen, siklik és ír ez a fránya Fisher Space Pen, ami ugye a súlytalanság állapotára lett kitalálva, de mi hétköznapi emberek is sikerrel használhatjuk olyan nem mindennapi helyzetekben is, mint ez a mostani kutyaütő hideg idő*. Magát a tollat most nem fogom bemutatni, mert abból sok féle van. Majd sorjában. A betétről pedig itt leírtam azokat a jellemzőket, amik fontosak. De van itt még valami. A forgalmazás során már megtaláltak búvárok is, s kiderült, hogy vannak, akik tényleg használnak írószert a víz alatt. Sőt, még arra is ügyelnek, hogy a lehető legvastagabb betét (B-s) legyen, mert azt lehet a legjobban látni odalent. Egy másik érdekes észrevétel a tollal (betéttel) kapcsolatban, hogy a balkezesek, akik általában elég ferdén tartják a tollat, szintén jól tudják használni. Így is jól ír.
S ami talán a legvonzóbb lehet ebben a történetben, hogy nem feltétlenül muszály megvenni egy Fisher Space Pen-t emiatt (bár azt is ajánlom, mert praktikus és jó), mert minden parker-típusú betét helyettesíthető vele a hozzá csomagolt adapter segítségével.
S majd elfelejtettem! Több féle színben kapható, de van olyan speciális tintás is, amelyik csak UV fény alatt látszik.

*Apropó kutya hideg! Ma kaptam e-mailben:

Rádió riportere:
"Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón (300 lelkes falucska Kovászna megyében), már második hete folyamatosan mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet. Stábunk felhívta a polgármestert, és érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord hideget (-28,6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere".
Polgármester: "Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk. "
Riporter: "És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre tekintettel?"
Polgármester: ??? (azaz: nagy csend)
Riporter: "Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések, melyek eltérnek a normális életviteltől?"
Polgármester: (kis csönd után) "Éccakára bégyühet a kutya."

2012. február 7., kedd

Szépírást kedvelők figyelmébe

A Csepeli Munkásotthonban február végéig egy hagyományos kalligráfiát bemutató kiállítás tekinthető meg. Ha idejük engedi, látogassák meg.